Az alábbiakban Vargha Tamás tanácsnok megnyitóbeszédét közöljük:

Az elmúlt években gyakorta épültek környezetünkben lakóparkok, hogy a tervezés, szervezés és felépítés gyorsaságával kápráztassanak bennünket. Ám egy városrész, egy városnegyed kialakulása korántsem ilyesféle rohammunka eredménye.

A terület, ami egy évszázada még szó szerint „a város pereme”egyszer csak vonzóvá válik azok számára, akik csendes családi otthont, tágasabb lakást, zöldbeborult kertet álmodtak maguknak, vagy egyszerűen csak megelégelték a város nyüzsgő sokadalmát. És ami hajdan a város széle volt, lassan kényelmes családi házak, gondozott kertek jól megközelíthető városnegyedévé épült, szépült.

Aki ide költözött, itt építkezett megtalálta a számítását a maga és családja számára. De az ember nem csak magának él: társas lény, közösségbe vágyik. Ha az egyéni célok megvalósulnak, csak idő és alkalom kell, hogy találkozzon, ünnepeljen, szórakozzon, gondolatot cseréljen vagy megossza gondjait a tágabb környezetében élőkkel.
Nos akkor jön el az ideje annak, hogy egy közösségi ház tárja ki kapuját az érdeklődők előtt.

Feketehegy polgárainak közössége ma túllépett az egyéni boldogulás érdekkörén.

A közösségi ház igénye annak a felismerése, hogy szükségük van egymásra. Szükség van a helyre, ahol egymásra találhatnak, hogy közös érdekeiknek is hangot adjanak.
Ahol számba vehetik, hol tartunk: a városnegyed, ahol otthont építettek, a város, ahol a legtöbben dolgoznak, ahol a gyerekeik tanulnak, Meg persze az ország, amelynek jövőjéhez, benne a saját jövőjükhöz – 20 esztendeje olyan sok nagy reményt fűztünk.

A mai nap tehát jelképes jelentőségű jeles nap: számvetés és újra indulás. A közösséget építő és a közösségben a maguk megsokszorozódó erejére számító feketehegyi polgárok vegyék birtokba ezt a közösségi házat. Legyen ez a hely a múlt, az eddig velünk történtek közös elszámolásának helye. A tanulságok levonása után kerüljön sor az új, közös célok kitűzésére, hogy a nehéz, válságos idők után boldogabb évek köszöntsenek ránk.